Szoptatás Portál ... naprakész információk a szoptatásról

Ez így nagyon egyszerűen hangzik. Aki már érezte azt újszülött gyermekét fogva, hogy "na, most kellene úgy ügyesen mellre tenni, ahogy láttam/olvastam/mesélték, te jó ég!", vagy aki a kisbabáját várva készül gondolatban az első szoptatásra, most lehet, hogy furcsállja a címet: eddig mintha ezzel nem találkozott volna.

Amire senki nem készít fel az első gyermeked születése előtt

Laura LaRocca

Azt hittem, igazán jól felkészültem az első babám érkezésére. Számtalan könyvet elolvastam a várandósságról, gyermekszülésről, szoptatásról. Jártam szülésre és szoptatásra felkészítő tanfolyamra is. Rengeteg csecsemőkkel és gyerekekkel kapcsolatos tapasztalatot szereztem már korábban, és sokszor beszélgettem nagyokat a gyerekek szüleivel is.

És még így is kétségbeejtően felkészületlen voltam. Semelyik olvasmányom nem írt arról a kétségbeesésről, amit akkor éreztem, amikor a kisbabám vigasztalhatatlanul sírt. Nem írtak arról sem, mennyire borzalmasan kialvatlan leszek. Vagy hogy kerülni fogom a tükröket, mert már nem is emlékszem, mikor fésülködtem utoljára. Senki nem mondta, milyen bűntudatot fogok időnként érezni (gyakran olyan dolgok miatt, amikre semmilyen hatásom nincsen), vagy hogy milyen ingataggá válik az önbizalmam.

A legtöbb várandós kismamához hasonlóan felkészültem a vajúdásra és a kitolásra, sőt, még a szoptatásra is, de arra nem, ami ezek után következik. Ennek egyik oka az, hogy az anyává válás valódi természetéről – ami általában nem egyezik legtöbbünk naiv elképzeléseivel – senki nem beszél.

A Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism c. folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint azoknál az édesanyáknál, akik egy bizonyos típusú antidepresszáns gyógyszert szednek, a szülés után késhet a tejbelövellés, ezért nekik fokozott támogatásra van szükségük ahhoz, hogy szoptatni tudják gyermeküket.

Avagy: Amikor a szoptatás nem úgy megy ahogy tervezted

Gyakran felmerülő beszédtéma a szoptatási nehézségekkel szembesülő anyák között a reményvesztettség érzése és az elvesztett várakozások miatti szomorkodás. A várandósság időszaka alatt bizonyára elképzelted magadban, hogy milyen lesz majd a szoptatás. Azonban, ha a dolgok nem úgy jönnek össze ahogy azt tervezted, kétségbeesettnek és kiábrándultnak érezheted magad.

Annak ellenére, hogy ritkán fordul elő, a Pierre Robin szindrómának sajátos szoptatási és újszülöttgondozási szempontjai vannak. Ezért fontos, hogy mindnyájan jól informáltak legyünk erről az elváltozásról.

ScienceDaily (Aug. 26, 2008) — A szoptató anyák körében gyakran előforduló mastitist antibiotikumokkal kezelik, de – amint az spanyol kutatók eredményeiből kiderül – hatékony alternatíva lehet az anyatejből izolált lactobacillus törzsek szájon át történő szedése. A tanulmány az Applied and Environmental Microbiology c. szakmai folyóirat augusztusi számában látott napvilágot.

Igen, megtörténhet, nem is olyan ritkán, hogy az édesanya kevésnek érzi az anyatej mennyiségét, ám az valóban csak elvétve fordul elő, hogy ezen ne lehetne segíteni. Most olyan eseteket gyűjtöttünk össze, amikor éppen a rossz tanácsok okozták a tejmennyiség csökkenését.

Anyáink idejében a mellgyulladás többnyire a szoptatás végét jelentette. Ma már ismerjük a megelőzés és a gyógyítás módjait.

Zsuzsa akkor keresett meg, amikor kisbabája háromhetes volt. A probléma egyszerű és egyben ijesztő: a baba még mindig nem nyerte vissza születési súlyát, pedig a mamája már mindent megtett a cél érdekében.

Jóval többen és sokkal gyakrabban érzik ezt, mint ahányszor valóban előfordul. Többnyire csak a szoptatási gyakorlaton kell egy kicsit változtatni, és máris több lesz a tej. Néhány édesanyának azonban ennél jóval nagyobb erőfeszítéseket kell tennie.

Várandósság alatt sok nő lelki szemei előtt nagy, piros feliratként villog ez a mondat: minden szoptatás után fejd üresre a melledet, különben nem lesz tejed! A természetes életmód hívei viszont azt hangoztatják: soha nem kell fejni, az ősember sem fejt, mégis tudott szoptatni. Azonban a mindennapi élet ezeknél sokkal változatosabb megoldásokat követel.

Szoptatásról? Hiszen az aztán végképp női dolog! Ugyan mit segíthet abban egy férfi? Sokszor még azok az apák is tanácstalanok, akik lelkesen végigkísérték a várandósságot, és persze ebben is segítenének, ha tudnák, hogyan tegyék.

A többnapos ünnepek, hosszú hétvégék utáni első munkanapon sokszor cseng a szoptatási tanácsadók telefonja. A leggyakoribb kérdés: eddig sok tejem volt, de most hirtelen úgy érzem, teljesen elfogyott. Mit tehetnék, hogy ne maradjon éhes a kisbabám?

Imádok szoptatni. Sokmindent megtapasztaltam a szoptatásról, amit mások, akiknek megadatott, hogy tejmirigyeik is vannak, nem tapasztalhatnak meg közvetlenül. Azért döntöttem úgy, hogy leírom a történetünket és a tapasztalataimat, mert azt remélem, ezzel segíthetek másoknak.

Women’s Health News - 2006. december 12.

Ausztrál kutatók szerint a szülési fájdalom enyhítésére alkalmazott epidurális, más néven gerincközeli érzéstelenítés befolyásolhatja a szoptatás sikerességét.

A kutatók elmondták, hogy az epidurális érzéstelenítés mind a rövid, mind a hosszú távon jelentkező szoptatási problémákkal kapcsolatban áll. Azt találták, hogy az ilyen módon érzéstelenítésben részesülő nőknek inkább vannak problémáik az első héten és fejezik be a hatodik hónap előtt a szoptatást, mint azok a nők, akik nem részesültek érzéstelenítésben.