Mindig tudtam, hogy egyszer lesznek gyerekeim. Mindig tudtam, hogy egyszer férjhez fogok menni. Amikor pedig úgy 9 éves voltam, rájöttem, hogy megvan annak is a távoli esélye, hogy egyszer el fogok válni.

A 80-as években voltam gyerek, és bár a szüleim boldogan éltek, mióta az eszemet tudtam, körülöttünk sok családban éppen zajlott a válás. Természetesen amikor elképzeljük magunkat, amint menyasszonyként végigvonulunk a templomon, a válás gondolata ritkán keveredik a képbe.

Végzős főiskolás voltam, amikor a tavaszi szünetben férjhez mentem. 2003-ban diplomáztam, azután teherbe estem, és 2004 nyarán megszületett a lányom. A kisfiam 2 évvel és 3 hónappal később érkezett. Mint olyan sok fiatal lány, én is előbb kötöttem össze valakivel az életemet, minthogy rendesen megismertem volna saját magamat - abban bízva, hogy a szerelem kitart, miközben fogalmam sem volt, hogy ez pontosan mit is jelent. Röviden: nem illettünk össze. Kicsit bővebben: olyan sokat veszekedtünk, hogy az esküvőig is alig jutottunk el, és többször is elhagytam a férjemet, mielőtt valóban lezártuk a kapcsolatunkat.

A legegyszerűbb és legtermészetesebb forgatókönyvet az élet írja: minél ritkábban szoptatsz, annál kevesebb tej termelődik. De mi van akkor, ha hirtelen kell vagy hirtelen akarod elválasztani a gyerekedet?

Frissen diplomázott védőnőként munkába állni egy olyan intézmény szülészetén, mely az elsők között szerezte meg a Bababarát Kórház címet, nagy kihívást jelentett. Éppen a kollégák hatalmas ismerete és mindennapos gyakorlata, amivel a nálunk megszült édesanyákat és gyermeküket támogatták, ösztökélt arra, hogy én is szélesítsem ismereteimet a szoptatás, az anyatejes táplálás területén.

Eközben találkoztam a Szoptatásért Magyar Egyesülettel és szereztem tudomást a Semmelweis Egyetemen induló képzésről, melyre sok támogatást, biztatást kapva jelentkeztem. Ezúton is köszönet érte mindenkinek!

Két gyermek összesen 32 hónap boldog szoptatása és 5 év körzeti védőnői gyakorlat, szívemhez különösen közel a várandós és szoptató édesanyák gondozása rádöbbentett, hogy milyen keveset tudok. Mennyivel hatékonyabban tudnék segíteni a hozzám fordulóknak, ha több tudás lenne a tarsolyomban?

Nagy álmom volt a szoptatási szaktanácsadó (IBCLC) cím megszerzése. Kezdetben a 40 órás tanfolyammal kacérkodtam gondolatban, de mikor megláttam a Védőnő újságban a Semmelweis Egyetem képzését, már nagyon tudtam, hogy ez a cél. Mivel angoltudásom nem túl alapos, a nemzetközi vizsgára való felkészülés elérhetetlennek tűnt korábban. Ez a képzés ennek áthidalásában is hatalmas segítséget jelentett.

A csecsemő táplálására vonatkozó ajánlások az anya HIV-fertőzöttsége esetén még mindig változóban vannak. Néhány kutatási eredmény arra utal, hogy a HIV-vírus szoptatással átadható a csecsemőnek, nincs viszont olyan publikált tanulmány, amely azt bizonyítaná, hogy az anyatejben megtalálható vírus valójában fertőző-e; és ha fertőző, nem tudjuk, van-e belőle akkora mennyiség az anyatejben ahhoz, hogy megfertőzze a csecsemőt. A kutatások egyértelműen azt bizonyítják, hogy annak a veszélye, hogy egy fertőzött anya csecsemője HIV-vírussal fertőződjön meg sokkal nagyobb akkor, ha a csecsemőt egyidejűleg szoptatják és tápszeres pótlást kap, mintha vagy csak kizárólag szoptatnák, vagy csak kizárólag tápszert kapna. Mégis, egy iparosodott országban - mint az Egyesült Államok, Kanada vagy Új-Zéland – élő HIV-fertőzött anyának valószínűleg azt fogja javasolni az orvosa, hogy ne szoptassa gyermekét.

A videó egyedi stílusban, de igen lényegretörően foglalja össze különbséget egy bababarát kórházban, illetve egy tipikus kórházban történő szülés között.