Mindig tudtam, hogy egyszer lesznek gyerekeim. Mindig tudtam, hogy egyszer férjhez fogok menni. Amikor pedig úgy 9 éves voltam, rájöttem, hogy megvan annak is a távoli esélye, hogy egyszer el fogok válni.
A 80-as években voltam gyerek, és bár a szüleim boldogan éltek, mióta az eszemet tudtam, körülöttünk sok családban éppen zajlott a válás. Természetesen amikor elképzeljük magunkat, amint menyasszonyként végigvonulunk a templomon, a válás gondolata ritkán keveredik a képbe.
Végzős főiskolás voltam, amikor a tavaszi szünetben férjhez mentem. 2003-ban diplomáztam, azután teherbe estem, és 2004 nyarán megszületett a lányom. A kisfiam 2 évvel és 3 hónappal később érkezett. Mint olyan sok fiatal lány, én is előbb kötöttem össze valakivel az életemet, minthogy rendesen megismertem volna saját magamat - abban bízva, hogy a szerelem kitart, miközben fogalmam sem volt, hogy ez pontosan mit is jelent. Röviden: nem illettünk össze. Kicsit bővebben: olyan sokat veszekedtünk, hogy az esküvőig is alig jutottunk el, és többször is elhagytam a férjemet, mielőtt valóban lezártuk a kapcsolatunkat.